Mit tegyek ha széttép a hiányod? Mindig onnan támad ahonnan nem számítok rá. Egy mozdulatból, egy dallamból, vagy egy véletlen emlékképből. Támad és meg akar enni. Engem akar ahogy én akarlak Téged. És félek leírni szavakat és mondatokat mert tudom ,hogy olvasni fogod és hirtelen lángolásnak hiszed ami bennem rendíthetetlen igazságként fogalmazódott meg. Milyen irónikus ha valaki attól fél ,hogy túlságosan szeret. Ijesztő is ha üresnek érzed magad Nélküle.
Mondják ,hogy az idő nem létezik. Egészen addig létezik idő míg újra át nem ölelheted, míg újra nem érezheted az illatát. És ez földi időben számítva lehet egy óra vagy egy hét, nem számít. Te úgyis végtelennek fogod érezni és csak azon munkálkodsz ,hogy minél hamarabb legyen vége. Legyen vége az időnek és jöjjön el ismét egy pillanat amiben örökre elmerülhetsz. De ne hidd ,hogy önző vagyok és amit itt írok az rólam szól.
Nem, ez nem rólam szól, hanem Rólad. És nem kérem ,hogy szeress vagy légy az enyém. Nem azt semmiképp sem szeretném ,hogy az enyém légy. Csak azt szeretném, hogy maradj még, maradj.
