Lebomlott a védőréteg. Egy mosollyal tette. A képe még mindig előttem. Láttam benne mit rég keresek. Közelebb vagyok mint valaha voltam vagy leszek. Ha ez nem az, akkor tüzet rakok. Tizennyolc faág, és már lángolok is.
Csak szorítsd ökölbe a kezed és mondj valamit, valamit ami jobb mint a semmi. De úgy szorítsd , hogy mélyedjen a húsodba a körmöd. Úgy szorítsd , hogy igaz legyen.
Azt kerestem mit te keresel. Téged kerestelek magamban és magamat kerestem benned. Meglettünk.
.....
2008.11.15. 01:25 :: meta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://meta.blog.hu/api/trackback/id/tr45769775
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
