meta

Ha lekurvázom az érzést, nem szűnik meg, pedig lekurváztam. Ha lekurvázom a kutyát, nem sértődik meg, pedig lekurváztam. Ha lekurvázom a nőt, nem áll arrébb, pedig lekurváztam. Mire is jó a lekurvázás? Elbaszott belső érzésvilágunk csökevényes kivetülése szavakba öntve, a tetején egy kis tejszínhabbal. Meg egy kis pattogós cukor. Olyan mint egy műanyagbilincs, aminek nehéz szabadulni a szorításából, de öntudatosan eldughatunk egy rambókést is a konyhaszekrény mögé. Csak izzik a szpirit a gázrezsón, be ne robbanjon a lakás. Holtodiglan csiszolt kőszerű gyémántkincs a lélek, és nem szereti ha megkötik. Ezért is kaptunk egy testet amivel kényünk, kedvünk szerint terülhetünk a térben. Tépj egy virágot, és nézd ahogy lepereg a zsálya előtt a saját kis roadmovie-ja. Látnok volt ő életében, de a lottószámokat sosem tudta.
Maradok a régi, jól bevált módszernél. Tapasztalat-eldorádó, ha az ember tudatotmódosít kevélyen. Juhnyájat is terelhetnék éppen, miközben acidbe mártott pipát szürcsölök a bajszom alatt, de ahhoz nincs meg az indíttatás. Lehet, csak elhagytam a slusszkulcsot. Inkább csüggnék valaki ajkán, és mennyei mannát áramoltatnék át a bőröm pórusain. Végeredményben egy-null a horvátoknak, a saslik meg nem egy madárkloáka, hanem étel. Kellemes rezgést.