meta

Kéretlen érzelem, öntudatlan mozdulatok, a lepedő is gyűrött.
Nem ,nem az.Nem tudtam este aludni.Sok-sok ránc ,de csak egy érzés.
Jó ideje szorul a gyomrom és éhes sem vagyok.Gombóc a torkomban pedig rég nem ettem fagyit.
Az legalább finom.Ez egyszer keserű,máskor mennyeien édes.Csak ne pörögne.
Így érdemes felkelni, újabb nap, újabb esély.
Olyan optimistának kéne lennem mint az egérnek a pincében, az még a fogóval a nyakán is remél.
Én még a fogót sem látom ,a sajt szagát sem érzem, mégis lemondok minden percben amikor valami visszavet.
Nyüglődöm mint egy óvódás kisgyerek aki nem kapja meg azonnal a matchboxot.
Ez a pár nap több évnek tűnik.Pedig egyetlen pillanatban össze tudnám foglalni azt ami belülről feszít.
Attól félek ,hogy nem jön el ez a pillanat és szétesem.
Szétesem apró darabokra, s mikor újra összeállok már csak magam árnyéka leszek, ami eddig is voltam.
Ments meg kérlek...