meta

Oszthatatlan sikert aratott az akasztásom. Volt aki sírt örömében, de a legtöbben rezzenéstelen arccal figyelték ahogy a kötelet a nyakamra rakják. Nem olyan illata volt a levegőnek mint amilyen egy akasztáshoz illik, inkább mint amilyen karácsonykor terjeng egy boldog család…

Egész nap azon járt az agyam ,hogy mit értettem félre, vagy mit nem. A baj az, hogy nem tudok különbséget tenni.Szeretem elveszteni az eszem mostanában. A probléma ,hogy másnap mindig rátalálok. Lehet, hogy úgy lenne jó ha eldugnám jó mélyre egy gardróbba, hogy csak az találhassa…